MEGRONGáLTáK A VAGINáT áBRáZOLó FESTMéNYT

Gustav Courbet vaginát ábrázoló képe esett két feminista nő áldozatául. A rongálók festékszórókkal fújták fel a képre, hogy „MeToo”, a francia rendőrök letartóztatták őket. Az aktivisták Courbet A világ eredete című képére haragudtak meg, amely a metzi Pompidou-központban van kiállítva. Szerencsére a műalkotást üvegfal védte, így a 19. századi mű nem sérült meg. 

Rachida Dati kulturális miniszter az X-en kommentálta az eseményeket, és az olyan aktivistákhoz szólt, akik úgy gondolják, hogy a művészet nem elég erős ahhoz, hogy önmagában üzenetet hordozzon.

A műalkotások nem plakátok, amiket napi üzenetekkel színesíthetnek

– írta.

A The Guardian cikke szerint Deborah de Robertis szervezte az akciót, aki kihívást akar állítani a művészettel szemben, mivel állítása szerint a nőktől ered a világ. A nő nyílt levélben ítélte el hat férfi viselkedését a művészvilágban, „ragadozóknak” és „cenzoroknak” nevezte őket. Azt mondta, hogy az akció feminista performansz volt, amelyet azért hajtottak végre, mert „a kortárs művészet nagyon zárt világa eddig nagyrészt hallgatott”.

A védőüvegek egyre nagyobb szerepet kapnak a különböző művészeti értékek megvédésében. Egyre többször fordul elő, hogy ideológiai felindulásból hasonló merényleteket követnek el bizonyos alkotások ellen. Tavaly novemberben például Vélazquez egyik festményének kalapáccsal estek neki klímaaktivisták, amit szintén a védőburok mentett meg. Hogy a globális felmelegedés elleni küzdelem szempontjából miért volt fontos taktikai lépés a Vénusz tükörrel című alkotás megrongálása, talán sosem derül ki. 

Puskával Da Vinci ellen

Leonardo Da Vinci Mona Lisáját is több alkalommal vették célba különböző tiltakozók. A festményben a vandálok hatszor próbáltak meg kárt tenni, „szerencsére” csak egyszer sikerült. Az első eset 1956-ban történt, amikor is egy látogató borotvapengével támadt a műkincsre, de nem sikerült kárt tennie benne.

Az egyetlen olyan akció, aminek nyoma maradt, egy bolíviai férfihoz köthető, aki még ugyanabban az évben megdobta egy kővel a Mona Lisát, ami a hölgyalak könyökénél rongálta meg a festékréteget. Ezt a francia szakemberek könnyedén ki tudták javítani. Tettére különösebb magyarázatot nem adott, azt mondta, volt nála egy kő, és eszébe jutott, hogy megdobja a képet. 

Legutóbb klímaaktivisták öntöttek levest a Da Vinci képét védő golyóálló üvegvitrinre. Mielőtt még elvitték volna, az egyik elkövető franciául így szólt:

Mi a fontosabb? A művészet vagy jog az egészséges és fenntartható élelmiszerrendszerhez? A mezőgazdasági rendszerünk beteg.

De nem minden Da Vinci-festmény volt olyan szerencsés, mint a Mona Lisa. A Szűz és a Gyermek Szent Annával és Keresztelő Szent Jánossal című művére 1987-ben nyitott tüzet sörétes puskájával Robert Cambridge, aki Nagy-Britannia politikai, társadalmi és gazdasági viszonyaira akarta felhívni a figyelmet tettével. Az alkotásból a helyreállítás után 1 négyzetcentiméternyi rész veszett el.

Nem csak festményeket, egyéb művészeti alkotásokat is rongáltak már meg az évtizedek során – Marcel Duchamp avantgárd képzőművész Forrás című szobrát például más művészek „továbbgondolták”. A francia művész ugyanis egy piszoárt készített, felvetve a kérdést, hogy mi számít művészetnek és mi nem. 

1993-ban Velencében egy Kendell Geers nevű dél-afrikai konceptuális művész, ugyanabban az évben a New York-i Modern Művészetek Múzumában rendezett tárlaton Brian Eno angol zenész, illetve Björn Kjelltoft svéd vizuális művész 1999-ben egy stockholmi kiállításon. 2006-ban Pierre Pinoncelli performanszművész kalapáccsal rongálta meg a szobrot, amit azóta helyreállítottak, és továbbra is megtekinthető különböző kiállításokon. 

Letört orr

1972-ben Tóth László, egy Ausztráliában élő magyar geológus szintén kalapáccsal rontott neki egy szobornak, méghozzá Michelangelo Pietájának. A műalkotás több helyen is megsérült, többek közt Szűz Mária orra is letört.

Én vagyok Jézus, aki feltámadt a halálból!

– kiabálta Tóth, miközben nekiesett a remekműnek.

A jelenlévők több letört darabot is eltulajdonítottak, így például az említett testrészt és a meg nem talált részeket a Mária hátából kivett anyagból pótolták. Azóta a Pietát is golyóálló üvegvitrin védi, mint sok más alkotást.

A kultúrtörténeti alkotások ellen elkövetett támadások célja gyakran bizonyos ideológiai meggyőződések népszerűsítése, és az, hogy a fennálló problémát eljuttassák a köztudatba. Ennek ellenére az ilyesfajta marketing egyáltalán nem tesz jót az ügyeknek, a szimpátiát pedig elenyésző körben nyerik csak el.